Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kodály

2008.01.15

Kép Kodály Zoltán

 

(Kecskemét, 1882. december 16. – Budapest, 1967. március 6.) zeneszerző, zenetudós, zeneoktató, népzenekutató, az MTA tagja.

 1882. december 16-án született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853-1926) Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857-1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt.A galántai népiskolában (1888-92) és a nagyszombati érseki főgimnáziumban (1892-1900) végezte alsóbb tanulmányait. 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Szeptemberben került Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára, valamint az Eötvös Kollégiumba. Az egyetem mellett beiratkozott az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is. Zeneszerzéstanára Hans Koessler volt.1904 júniusában megkapta a zeneszerzői diplomát. Szeptemberben újból beiratkozott a Zeneakadémiára, önkéntes ismétlőként.Doktori disszertációját a magyar népdal strófaszerkezetéről írta 1906-ban. Ugyanekkor ismerte meg Vikár Béla fonogramgyűjteményét, s ennek hatására döntötte el, hogy falura megy népdalokat gyűjteni.Október 22-én mutatták be diplomamunkáját, a Nyári estét. Ezután fél éves berlini és párizsi tanulmányútra indult. Itt ismerkedett meg Claude Debussy zenéjével. 1907-től a Zeneakadémia zeneelmélet, 1908-tól zeneszerzéstanárává nevezték ki.Kutatásai elején ismerkedett meg a hozzá hasonló utakon járó Bartók Bélával, ekkor vette kezdetét életre szóló barátságuk.1910. március 17-én, első szerzői estjén hangszeres kompozíciókkal állt a nagyközönség elé. Augusztus 3-án feleségül vette Sándor Emmát.1909-1920 között kizárólag zongora- és zenekar-kíséretes dalokat, zongoraműveket és kamaradarabokat írt.  Vokális alkotásaiban mindenekelőtt a magyar dalkultúra megteremtésére törekedett.De a kortárs irodalom is felkeltette érdeklődését: Ady Endre verseit éppúgy megzenésítette, mint barátja, Balázs Béla vagy Móricz Zsigmond alkotásait.Mindezek mellett a dalainak köszönhetjük a nyelv hajlamaihoz alkalmazkodó prozódia megszületését is. 1919-ben Zeneakadémia, új nevén a Zeneművészeti Főiskola aligazgatójává nevezték ki.  1920-1923 között nem írt új műveket. 1923-ban, két hónap alatt készítette el Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára megrendelt Psalmus Hungaricust. Kodály pillanatok alatt Magyarország vezető zeneszerzőjévé vált. Munkásságát 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el.A harmincas években a nagyzenekari alkotások mellett Kodály álma is valóra válhatott: a népdal megszólalt a hangversenypódiumon és az Operaházban. A harmincas-negyvenes évek fordulóján Kodály terve: az általános iskolai énekoktatás színvonalának emelése, a kormányzat és a főváros részéről is támogatást kapott. 1942-ben nyugalomba vonult, de folytatta a népzene tantárgy oktatását a Zeneakadémián; a kormány a Magyar Érdemrend középkeresztjével tűntette ki. A Magyar Dalegyesületek Országos Szövetsége az 1942-es évet Kodály-évvé nyilvánította. 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1945-ben rendes tagjává választotta, 1946-1949 között igazgatója volt. 1944-ben és 1945-ben zsidókat próbált menekíteni. 1944-45 fordulóján végül Kodály is egy budapesti zárda pincéjébe kényszerült.Feleségének halála után (1958. november 22.), 1959. december 18-án házasságot kötött a fiatal Péczely Saroltával.A 2. világháborút követően Kodály meghatározó szerepet vállalt az ország szellemi újjáépítésében. Számos közéleti feladatot kapott: a Magyar Művészeti Tanács és Zeneművészek Szabad Szervezetének elnökévé, valamint nemzetgyűlési képviselőjévé választották, s kinevezték a Zeneművészeti Főiskola igazgatósági tanácsának elnökévé. 1947-ben, a Szovjetunióban, 1948-ban és 1949-ben pedig újból Nyugat-Európában járt, 1965-ben két hónapot töltött Amerikában. Népzenei, zenepedagógiai konferenciákon vett részt, és nemzetközi kitüntetésekben részesült. Háromszor kapott Kossuth-díjat. Kodály Zoltán 1967. március 6-án, reggel ¾ 6-kor, szívroham következtében hunyt el Budapesten.

Főbb művei:

Zeneművek

  • A kis hableány

 Színpadi művek

  • Háry János, op. 15 (1926)
  • Székely fonó (1924-1932)

Zenekari művek

  • Nyári este (1906), átdolgozás (1929)
  • Felszállott a páva (variációk egy magyar népdalra) (1939)
  • Marosszéki táncok (1930) (zongorára is)
  • Galántai táncok (1933)
  • Concerto (1939-1940)
  • Szimfónia (1930-as évek-1961)

Kórusművek (a cappella)

kb. 147 mű:

  • 24 a cappella férfikari mű
  • 45 vegyeskari mű
  • 78 gyermekkari és nőikari mű

Kamarazenei művek

  • Romance lyrique (1898)
  • Intermezzo (1905)
  • Adagio (1905)
  • I. vonósnégyes, op. 2 (1908-9)
  • Szonáta, op. 4 (1909-10)
  • Duó, op. 7 (1914)
  • II. vonósnégyes, op. 10 (1916-1918)
  • Szerenád, op. 12 (1919-1920)
  • Epigrammák

Misék

  • Csendes mise (1942)
  • Missa brevis (orgonaváltozat-1942; zenekari változat-1948)
  • Magyar mise (1966)

Dalok

  • Négy dal (1907-1917)
  • Énekszó, op. 1 (1907-1909)
  • Két ének, op. 5 (1913-1916) (zongorára is)
  • Megkésett melódiák, op. 6 (1912-1916)
  • Öt dal, op. 9 (1915-1918)
  • Három ének, op. 14 (1918-1923)
  • Himfy-dal (1925)
  • Epithaphium Ioannis Hunyadi (1965)
  • Epigrammák

Írások

  • Zoborvidéki népszokások (Ethnographia, 1909);
  • Ötfokú hangsor a magyar népzenében (Zenei Szemle, 1917);
  • Béla Bartók (La Revue Musicale, 1921);
  • Erdélyi magyarság. Népdalok (Bartókkal együtt, Bp., 1923);
  • Gyermekkarok (Zenei Szemle, 1929., 2. sz.);
  • Sajátságos dallamszerkezet a cseremisz népzenében (Pécs, 1935);
  • A magyar népzene (Bp., 1937; Vargyas Lajos példatárával: 1952);
  • A folklorista Bartók (Új Zenei Szemle, 1950. 4. sz.);
  • Arany János népdalgyűjteménye (Gyulai Ágosttal együtt, Bp., 1953);
  • A zene mindenkié (Szőllősy András szerkesztésében, Bp., 1954);
  • Visszatekintés (Bónis Ferenc szerkesztésében, Bp., 1965).

 

 

forrás:Wikipédia